Anton Molnar (Molnár Antal) (Budapest, 1957 -) Párizsban élő magyar képzőművész, az egyik legsikeresebb, és legismertebb külföldön élő magyar festő. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában festő szakon végzett 1976-ban, majd a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, míg fel nem vették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1983-ban diplomázott festőművészként.
1986-ig a főiskolán maradt mesterképzésen. Ebben az évben az ENSZ grafikusi megbízatást ajánlott fel neki Genfben, majd két évvel később Párizsban telepedett le, de hazáját nem felejtette el. Gyakran látogat haza, és e látogatások alkalmával újabb és újabb magyar témájú képek kerülnek fel a vásznára. Számos kiállítása volt eddig Magyarországon is. 2004-ben 50 perces portréfilm készült vele A Painter's Travel Diary - Portrait of Anton Molnar címmel, melyet a Duna TV is bemutatott. 2012-ben a 40. Dijon-i "Salon des artistes" díját nyerte el a kb. 500 résztevő művészt megelőzve.
Technikája erősen emlékeztet a 15. és 17. századi németalföldi festőkére, de erős hatással van rá az 1980-as évek amerikai „pop-art”-ja is. Olyan, mintha fára festene, ami külön érdekességet ad képeinek. Anton Molnár meglátja az egyszerű tárgyakban a tökéletességet. Szinte fotó hűséggel mintázza meg a témát, legyen az saját cipője, vagy kalapja. Sajátos szögben fogja meg a tárgyat, hogy élesen, és furcsa szögben essen rá a fény. Ez a sajátos nézőpont titokzatosságot kölcsönöz a hétköznapi használati eszközöknek, és az aprólékos kidolgozás hiperrealista magasságokba emeli azokat. Anton Molnár nem csupán festőművész, hanem fotóművész és grafikus művész is egyben. A fényképezőgép gyakran visszaköszön festményeiben, a festőművész a gépével egy tárgyról tükröződik vissza. A grafikusművész is jelen van festményein, amelyeken – sajátságos módon – majdnem mindig írott szöveg is van, amely tartalmat közvetít az ábrázolt figura vagy tárgy mellett.